támogatásával készült.
Oldalunk az
H-1068 Bp., Városligeti fasor 46-48. - Tel: +36-1-322-82-00 - Fax: +36-1-322-84-21
E-Mail: obkszov@gmail.com
E-Mail: obkszov@gmail.com
Ajka Városi Bányász Fúvószenekar Egyesület
Az Ajka Városi Bányász Fúvószenekar elődje 1924. június 3-án alakult meg. Az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése után 1923-ban az ajka környéki bányák egy Budapesten bejegyzett cég, az Ajkai Kőszénbánya Rt. tulajdonába kerültek. A részvénytársaság vezérigazgatója Arnold Alfréd, valamint az akkor kinevezett Valaska Ferenc bányafelügyelő személyében olyan vezetők irányítása alá került a helyi szénbányászat és a bányászközösség, akik nemcsak egyszerűen segítői, hanem kezdeményezői voltak a kulturális önszerveződésnek.
Szinte azonnal megalakul az "Ajkacsingervölgyi Bányász - Iparos Olvasókör", majd a Zeneegylet és a Sportkör. Később létrehozták az Ajkacsingervölgyi Önkéntes Tűzoltó Egyesületet. 1929-ben dalkör és színjátszó kör alakul.1924. január 3-án Valaska Ferenc bányafelügyelő összehívta a tiszti, altiszti kart és a munkásokat, amely gyűlésen zeneegylet megalakítására tett javaslatot. A rövid idő múlva megtartott közgyűlésen elfogadták az alapszabály végleges szövegét, és egyúttal megválasztották a zeneegylet első tisztikarát:Elnök: Valaska Ferenc bányafelügyelő, Zenegondok: Bugsch László bányatitkár, Pénztárnok: Kiss Sándor, Karmester: Tiszti Pál ny. ezreddobos lett.
Ez után megrendelték az első hangszereket, összesen 16 db-ot. A megalakult zenekar létszáma 16 fő volt. Így kezdődött a Bányász Fúvószenekar előélete.
Az első karmester Tiszti Pál sokat fáradozott a zenekar összekovácsolásáért, faladata annál is nehezebb volt, mivel az egykori jegyzőkönyv tanúsága szerint a zenészek többsége analfabétaként kezdte. Kezdetben még munkaidő kedvezmény sem járt, csak szabad idejükben próbálhattak a zenészek, a megállapított minimális próbadíjat kaphatták.
1928-ban a zeneegylet elnöke Czekéliusz Günther lett, a távozó Valaska Ferenc után. Új karmestert választanak, Svoboda Lajos első hegedűs személyében, akitől néhány hónap után Elek Mihály vette át a karmesteri pálcát és hosszú éveken keresztül erős kezű karmestere volt a zenekarnak. Ezekben az években szépen fejlődött a zenekar munkája. A devecseri faluünnepélyen első helyezést értek el.
1945-50 között a zeneegylet alapszabály szerinti működésének feltételei lazulnak. Ezekben az években a zenekar szinte állandóan úton volt, segítette a fiatalok számára ma már idegenül hangzó, mit sem mondó falujáró mozgalmat. Hatásköre Celldömölkig kiterjedt. Ha a külső indíttatástól, körülményektől eltekintünk, egyfajta kultúrmissziónak is felfogható a zenekar életében ez a tevékenység.Az 50-es évektől kezdve, továbbra is élvezve a medence bányaüzemeinek támogatását, a bányászzenekar állandó résztvevője volt a települési rendezvényeknek, a bányásznapi ünnepségeknek. A csingeri Feketegyémánt étterem körül, majd a 70-es évek elejétől a Parkerdőben tartott bányásznapok és főbb városi rendezvények, ünnepségek elmaradhatatlan résztvevői, hangulatteremtői voltak. Elek Mihály halála után, 1959-től Bugár Nándor, 1979-től Horváth Zoltán karnagyok vezették a zenekart.
1987-ben egy fiatal, tehetséges zenetanár, Vörös János került a zenekar élére. Ő már a tanítványait is igyekezett behozni a zenekarba. Emelkedett a létszám és a színvonal is. A minősítő hangversenyeken arany és kiemelt arany minősítéseket sikerült elérni.A karmester folytatva elődje Horváth Zoltán munkáját, egymás után szervezte a zenekarba a fiatal zenészeket, akik szép lassan teljesen átvették a bányászok helyét. A régi tagok közül sokan elhunytak vagy egyszerűen fárasztó volt már számukra a rengeteg utazás. Ekkor kezdett előttük kinyílni a világ. Ismertségük is nagyobb lett, Európa több országába is eljuthattak. Többször zenéltek Németországban, Ausztriában, Romániában, Horvátországban, Olaszországban, Szlovákiában.
1990-től a Bányász Fúvószenekar alkalmazkodva a változó körülményekhez, de nem feladva az elődök által felvállalt célokat, egyesületté alakult és 1999-től közhasznú szervezetként működik.
1990-ben meghívást kaptak az ausztriai Weizbe és a németországi Unnába Ajka testvérvárosaiba, ahol nagy sikerrel szerepeltek, miközben itthon is egyre több meghívásnak tettek eleget. A zenekar ekkor már 49 fős volt. 1991-ben a koncert és show zenekari kategóriában egyaránt arany minősítést szereztek, így a zenekar elnyerte a Nemzetközi Fesztiválzenekar címet.
Még ebben az évben elindult a közös munka a mazsorett csoporttal. Hamarosan már Erdélybe utaztak /Rétyre /egy nemzetközi fúvószenekari találkozóra ahol nagy sikerrel szerepeltek. 1993-ban ismét Unnába kaptak meghívást a mazsorett csoporttal.
A zenekar1994-ben ünnepelte fennállásának 70 éves jubileumát, melyre meghívták az unnai és a rétyi zenekarok delegációját is. A zenekar vezetője részére Csertán János polgármester adta át a város ajándékát egy zászlót, amely fekete és bordó színű, közepét pedig Medgyesi Miklós által tervezett lírát ábrázoló embléma díszíti. A bányaipar hanyatlása miatt a bánya támogató szerepét ekkorra már, a város vette át.
1999. január 1-jével mozgalmas, nyüzsgő év indult el a zenekar életében. Özönleni kezdett az utánpótlása zeneiskolából, közel húsz új fiatal zenésszel gazdagodott a társaság. Sikerült új ruhát varratni, a szín választása nem volt véletlen, hiszen a bányász zászló piros és fekete, fekete nadrág és piros mellény összhatásával a bányász hagyományokat igyekezett ápolni a vezetőség.
És folytatódtak a szereplések külföldön és itthon egyaránt Horváth ország, Olaszország, Németország, miközben nagyszabású koncerttel ünnepelték meg 1999-ben a zenekar fennállásának 75. évfodulóját.
Egyre több fellépésre kaptak meghívást, de a 2002-re tervezett minősítés és a külföldi út elmaradt, Vörös János karnagy hosszúra nyúlt betegsége miatt, melyből szerencsére felépült..A zenekar 2003-ban tartotta minősítő hangversenyét, ahol a zsűri teljesítményüket kiemelkedőnek értékelte és a zenekar - a mazsorettekkel együttműködve - megkapta a legmagasabb fokozatot a "Kiemelt Arany" diplomát show és koncert zenekari kategóriában is. 2003-ban az erdélyi Székelykeresztúron szerepeltek, majd Várpalotán léptek fel a XIV. Nemzetközi Fúvószenekari Találkozón. Ezt követte 2009 szeptemberében az Ajkán megrendezett nagy sikerű Bányász Amatőr Művészeti Fesztivál.
A zenekar évente 30-35 fellépést vállal a városban, megyénkben, hazánkban az állami és egyházi ünnepeken, versenyeken, fesztiválokon, falunapokon, avatásokon, koszorúzásokon, várünnepélyeken, temetéseken. Továbbra is résztvevője bányásznapi és Borbála napi ünnepeknek, megemlékezéseknek, valamint a város által szervezett főbb rendezvényeknek.
A 2011. február 24-én történt tragikus esemény újabb megpróbáltatás elé állította a zenekart. Elhunyt Vörös János karmester, aki 24 éven át volt a zenekar karnagya, művészeti vezetője. Szíve, amely mindvégig szeretett zenekaráért dobogott, 51 éves korában fölmondta a szolgálatot. Emlékét az elmúlt évtizedek ezernyi mozzanatában őrzi a zenekar aki megy tovább a 87 éve elkezdett úton, hogy muzsikájával továbbra is örömöt, élményt szerezzen városának, közönségének.
Szinte azonnal megalakul az "Ajkacsingervölgyi Bányász - Iparos Olvasókör", majd a Zeneegylet és a Sportkör. Később létrehozták az Ajkacsingervölgyi Önkéntes Tűzoltó Egyesületet. 1929-ben dalkör és színjátszó kör alakul.1924. január 3-án Valaska Ferenc bányafelügyelő összehívta a tiszti, altiszti kart és a munkásokat, amely gyűlésen zeneegylet megalakítására tett javaslatot. A rövid idő múlva megtartott közgyűlésen elfogadták az alapszabály végleges szövegét, és egyúttal megválasztották a zeneegylet első tisztikarát:Elnök: Valaska Ferenc bányafelügyelő, Zenegondok: Bugsch László bányatitkár, Pénztárnok: Kiss Sándor, Karmester: Tiszti Pál ny. ezreddobos lett.
Ez után megrendelték az első hangszereket, összesen 16 db-ot. A megalakult zenekar létszáma 16 fő volt. Így kezdődött a Bányász Fúvószenekar előélete.
Az első karmester Tiszti Pál sokat fáradozott a zenekar összekovácsolásáért, faladata annál is nehezebb volt, mivel az egykori jegyzőkönyv tanúsága szerint a zenészek többsége analfabétaként kezdte. Kezdetben még munkaidő kedvezmény sem járt, csak szabad idejükben próbálhattak a zenészek, a megállapított minimális próbadíjat kaphatták.
1928-ban a zeneegylet elnöke Czekéliusz Günther lett, a távozó Valaska Ferenc után. Új karmestert választanak, Svoboda Lajos első hegedűs személyében, akitől néhány hónap után Elek Mihály vette át a karmesteri pálcát és hosszú éveken keresztül erős kezű karmestere volt a zenekarnak. Ezekben az években szépen fejlődött a zenekar munkája. A devecseri faluünnepélyen első helyezést értek el.
1945-50 között a zeneegylet alapszabály szerinti működésének feltételei lazulnak. Ezekben az években a zenekar szinte állandóan úton volt, segítette a fiatalok számára ma már idegenül hangzó, mit sem mondó falujáró mozgalmat. Hatásköre Celldömölkig kiterjedt. Ha a külső indíttatástól, körülményektől eltekintünk, egyfajta kultúrmissziónak is felfogható a zenekar életében ez a tevékenység.Az 50-es évektől kezdve, továbbra is élvezve a medence bányaüzemeinek támogatását, a bányászzenekar állandó résztvevője volt a települési rendezvényeknek, a bányásznapi ünnepségeknek. A csingeri Feketegyémánt étterem körül, majd a 70-es évek elejétől a Parkerdőben tartott bányásznapok és főbb városi rendezvények, ünnepségek elmaradhatatlan résztvevői, hangulatteremtői voltak. Elek Mihály halála után, 1959-től Bugár Nándor, 1979-től Horváth Zoltán karnagyok vezették a zenekart.
1987-ben egy fiatal, tehetséges zenetanár, Vörös János került a zenekar élére. Ő már a tanítványait is igyekezett behozni a zenekarba. Emelkedett a létszám és a színvonal is. A minősítő hangversenyeken arany és kiemelt arany minősítéseket sikerült elérni.A karmester folytatva elődje Horváth Zoltán munkáját, egymás után szervezte a zenekarba a fiatal zenészeket, akik szép lassan teljesen átvették a bányászok helyét. A régi tagok közül sokan elhunytak vagy egyszerűen fárasztó volt már számukra a rengeteg utazás. Ekkor kezdett előttük kinyílni a világ. Ismertségük is nagyobb lett, Európa több országába is eljuthattak. Többször zenéltek Németországban, Ausztriában, Romániában, Horvátországban, Olaszországban, Szlovákiában.
1990-től a Bányász Fúvószenekar alkalmazkodva a változó körülményekhez, de nem feladva az elődök által felvállalt célokat, egyesületté alakult és 1999-től közhasznú szervezetként működik.
1990-ben meghívást kaptak az ausztriai Weizbe és a németországi Unnába Ajka testvérvárosaiba, ahol nagy sikerrel szerepeltek, miközben itthon is egyre több meghívásnak tettek eleget. A zenekar ekkor már 49 fős volt. 1991-ben a koncert és show zenekari kategóriában egyaránt arany minősítést szereztek, így a zenekar elnyerte a Nemzetközi Fesztiválzenekar címet.
Még ebben az évben elindult a közös munka a mazsorett csoporttal. Hamarosan már Erdélybe utaztak /Rétyre /egy nemzetközi fúvószenekari találkozóra ahol nagy sikerrel szerepeltek. 1993-ban ismét Unnába kaptak meghívást a mazsorett csoporttal.
A zenekar1994-ben ünnepelte fennállásának 70 éves jubileumát, melyre meghívták az unnai és a rétyi zenekarok delegációját is. A zenekar vezetője részére Csertán János polgármester adta át a város ajándékát egy zászlót, amely fekete és bordó színű, közepét pedig Medgyesi Miklós által tervezett lírát ábrázoló embléma díszíti. A bányaipar hanyatlása miatt a bánya támogató szerepét ekkorra már, a város vette át.
1999. január 1-jével mozgalmas, nyüzsgő év indult el a zenekar életében. Özönleni kezdett az utánpótlása zeneiskolából, közel húsz új fiatal zenésszel gazdagodott a társaság. Sikerült új ruhát varratni, a szín választása nem volt véletlen, hiszen a bányász zászló piros és fekete, fekete nadrág és piros mellény összhatásával a bányász hagyományokat igyekezett ápolni a vezetőség.
És folytatódtak a szereplések külföldön és itthon egyaránt Horváth ország, Olaszország, Németország, miközben nagyszabású koncerttel ünnepelték meg 1999-ben a zenekar fennállásának 75. évfodulóját.
Egyre több fellépésre kaptak meghívást, de a 2002-re tervezett minősítés és a külföldi út elmaradt, Vörös János karnagy hosszúra nyúlt betegsége miatt, melyből szerencsére felépült..A zenekar 2003-ban tartotta minősítő hangversenyét, ahol a zsűri teljesítményüket kiemelkedőnek értékelte és a zenekar - a mazsorettekkel együttműködve - megkapta a legmagasabb fokozatot a "Kiemelt Arany" diplomát show és koncert zenekari kategóriában is. 2003-ban az erdélyi Székelykeresztúron szerepeltek, majd Várpalotán léptek fel a XIV. Nemzetközi Fúvószenekari Találkozón. Ezt követte 2009 szeptemberében az Ajkán megrendezett nagy sikerű Bányász Amatőr Művészeti Fesztivál.
A zenekar évente 30-35 fellépést vállal a városban, megyénkben, hazánkban az állami és egyházi ünnepeken, versenyeken, fesztiválokon, falunapokon, avatásokon, koszorúzásokon, várünnepélyeken, temetéseken. Továbbra is résztvevője bányásznapi és Borbála napi ünnepeknek, megemlékezéseknek, valamint a város által szervezett főbb rendezvényeknek.
A 2011. február 24-én történt tragikus esemény újabb megpróbáltatás elé állította a zenekart. Elhunyt Vörös János karmester, aki 24 éven át volt a zenekar karnagya, művészeti vezetője. Szíve, amely mindvégig szeretett zenekaráért dobogott, 51 éves korában fölmondta a szolgálatot. Emlékét az elmúlt évtizedek ezernyi mozzanatában őrzi a zenekar aki megy tovább a 87 éve elkezdett úton, hogy muzsikájával továbbra is örömöt, élményt szerezzen városának, közönségének.
Bányász művészeti csoportok, közösségek